Az emésztő-, illetve húgyúti rendszer anatómiája és élettana
Emésztőrendszer
Az emésztőrendszer a szájüregtől a végbélnyílásig mintegy kilenc méter hosszúságú, és különböző szakaszokra osztható. Mindegyik szakaszban sajátos módon történik a táplálék feldolgozása és az emésztőrendszer következő szakaszára történő előkészítése, végül az ürülék széklet formájában távozik.
Az emésztőrendszer funkciói:
- Az élelmiszer alapvető tápanyagokra történő mechanikai és kémiai lebontása
- A tápanyagok felszívása a véráramba
- Az ürülék feldolgozása és eltávolítása
Több szerv működik az emésztőrendszer mellett, folyadékokat és enzimeket termelve az emésztés elősegítése érdekében:
- Nyálmirigyek a szájüregben
- Savas folyadékok a gyomorban
- Máj és epehólyag
- Hasnyálmirigy
A gyomor-bél traktus a következő részekből áll:
- Szájüreg
- Nyelőcső
- Gyomor
- Vékonybél – éhbél (jejunum) és csípőbél (ileum)
- Vastagbél – colon
- Végbél
- Végbélnyílás
A bélfal több rétgből áll
A vékonybél felnőttekben megközelítőleg 5-7 m hosszú. Három fő szakaszra oszlik:
- Patkóbél (duodenum)
- Éhbél (jejunum)
- Csípőbél (ileum)
A jejunum és az ileum a bélfodor (mesenterium) révén rögzül a hasfalhoz. A bélfodor artériákat, vénákat és nyirokereket tartalmaz, amelyek biztosítják az oxigén és tápanyagok szállítását a vékonybél felé, illetve a vékonybél irányából.
A vastagbél felnőttekben megközelítőleg 1-2 m hosszú. Hat szakaszra oszlik:
- Felszálló vastagbél
- Haránt vastagbél
- Leszálló vastagbél
- Szigmabél, az S alakú struktúra
- Végbél: az emésztőrendszer végső szakasza. A széklet a végbél ampullájában gyűlik össze. A teli ampulla ingert küld a belek kiürítésére
- Végbélnyílás, az emésztőrendszer záró szakasza
A három különböző sztómatípus
A sztóma három típusa:
- Kolosztóma
- Ileosztóma
- Urosztóma
Kolosztóma
A kolosztómaműtét során a vastagbél egy részét a hasfal felszínére hozzák a sztóma kialakításához. A kolosztómát általában a hasfal bal oldalán alakítják ki. A bélrendszer ezen részében található széklet szilárd, és mivel a sztóma nem rendelkezik a székelést irányítani tudó izmokkal, a székletet sztómazacskó segítségével kell összegyűjteni.
Kétféle kolosztómaműtét létezik: végkolosztómia és kacskolosztómia.
Végkolosztómia
Ha a vastagbél (colon) bizonyos részeit vagy a végbelet eltávolítják, a megmaradt vastagbélszakaszt a hasfal felszínére hozzák sztóma kialakításához. Egy végkolosztóma lehet átmeneti vagy végleges. Az átmeneti megoldás azokban az esetekben alkalmazható, amikor a beteg bélszakaszt eltávolítják, és a megmaradt bélszakasznak pihennie kell, mielőtt a végeket egyesítenék egymással. A végleges megoldást azokban az esetekben választják, amikor túlságosan kockázatos vagy nem lehetséges a két bélszakasz újraegyesítése.
Kacskolosztómia
Kacskolosztómia során a bélszakaszt a bőrfelszín fölé emelik, és sztómahíddal rögzítik. A kiemelt bélkacson metszést ejtenek, majd a széleket legördítik és a bőrhöz varrják. A kacssztóma tehát tulajdonképpen két, egymással egyesített (kétcsövű) sztómából áll. A kacskolosztóma jellemzően átmeneti megoldás, amelyet sürgősségi esetben végeznek. A bélszakaszok műtéti egyesítésének védelmében is sor kerülhet rá.
Ileosztóma
Az ileosztómaműtét során az ileumnak nevezett vékonybél egy részét a hasfal felszínére hozzák sztóma kialakításához. Ileosztómát jellemzően akkor hoznak létre, ha a vékonybél végső szakasza betegedett meg, és általában a hasfal jobb felén alakítják ki.
A bélrendszer ezen részében található széklet általában folyékony, és mivel a sztóma nem rendelkezik a székelést irányítani tudó izmokkal, a székletet sztómazacskó segítségével kell összegyűjteni.
Kétféle ileosztómaműtét létezik:
|
Végileosztómia Végileosztómát akkor hoznak létre, amikor a vastagbél (colon) egy részét eltávolítják (vagy pihennie kell), és a vékonybélszakasz végét a hasfal felszínére hozzák sztóma kialakításához. Egy végileosztóma lehet átmeneti vagy végleges. Az átmeneti megoldás azokban az esetekben szokásos, amikor a beteg bélszakaszt eltávolítják, és a megmaradt bélszakasznak pihennie kell, mielőtt a végeket egyesítenék egymással. A végleges megoldást azokban az esetekben választják, amikor túlságosan kockázatos vagy nem lehetséges a két bélszakasz újraegyesítése. |
|
Kacsileosztóma Kacsileosztóma esetén egy vékonybélkacsot a bőrfelszín fölé emelnek, és sztómahíddal rögzítenek. A kiemelt bélkacson metszést ejtenek, majd a széleket legördítik és a bőrhöz varrják. A kacsileosztóma tulajdonképpen két, egymással egyesített sztómából áll. A kacsileosztóma jellemzően átmeneti megoldás; a bélszakaszok műtéti egyesítésének védelmében végzik. Ha ideiglenes, akkor egy későbbi műtét során zárják le, illetve varrják vissza.
|
|
Urosztóma
Hogyan történik a sztóma kijelölése a műtét előtt?
Fontos a műtét előtti jelölés a sztóma megfelelő helyének kiválasztásához a beteg életminőségének szempontjából. A kedvező hely segíthet megelőzni az olyan lehetséges problémákat, mint a szivárgás, az illeszkedési gondok, a bőrirritáció, a fájdalom és a lelki, érzelmi összeomlás.
A sztóma helyének kijelölése során fontos figyelembe venni a test dinamikáját, mivel ez folyamatosan változik az olyan tényezők hatására, mint a különböző testhelyzetek és hegképződés. A sztóma körüli gyűrődést és ráncképződést meg kell előzni. Mindemellett a beteg életmódja és aktivitási szintje is befolyásolni fogja a sztóma helyének meghatározását.
A hely kijelölése előtt vegye figyelembe a következő négy tényezőt:
- Fizikális állapot:
Testalkat, jelenlegi súly és a közelmúlt súlyingadozásai, kézügyesség és látás - Közösségi tevékenységek:
Foglalkozás, testhelyzet munkavégzés közben, sportolás, hobbik, öltözködési szokások, kulturális és vallási szempontok - Elkerülendő területek:
Csontos kiemelkedések, bőrredők, előző műtétekből származó hegek, a köldök, az övvonal és a besugárzott, illetve nagyon érzékeny (atrófiás) bőrterületek - Láthatóság:
A sztómát olyan területen kell elhelyezni, amelyet a beteg lát, illetve elér. Ellenkező esetben a beteg nem tudja saját maga kezelni a sztómáját, és a segédeszköz cseréjéhez mások segítségére lesz majd szüksége.
A sztóma módosítja a testfunkciókat, illetve a testképet. Ha azonban az egészségügyi szakemberek – azaz a sztómaápoló és a sebész – együttműködnek egymással abban, hogy szakértő ellátást nyújtsanak a betegek számára, úgy jelentősen megnövekedik a jó végkimenetel esélye forrás: Coloplast
A műtétre vonatkozó információkat tartalmazó rajzlapok
A műtéti beavatkozás alapjainak megértése számos beteg számára fontos, mivel ez segíthet nekik abban, hogy felkészültebbnek és erősebbnek érezzék magukat. Ezek a Műtétre vonatkozó információkat tartalmazó rajzlapok oktatási eszközök az olyan előre gondolkodó betegek számára, akik szeretnének bővebb információt kapni műtétjükről.
